A hidegterápia ma egyike a legnépszerűbb fizikoterápiás eljárásoknak. Napról napra több egészségügyi vagy sportszolgáltatónál érhető el jégszauna vagy krioterápiás készülék, a sportolók körében pedig eszeveszettül hódít a jeges fürdőzés.
A hidegkezelés csökkenti az akut és krónikus fájdalmat, segít a fáradtság és depresszió leküzdésében, erősíti az immunrendszert, fokozza a sportolói teljesítményt, felgyorsítja a sportsérülések regenerálódását, szépíti a bőrt és még a testsúlycsökkentést és a zsírégetést is segíti – legalábbis ezt állítják a különféle gyártók és szolgáltatók. Vajon mi igaz mindebből? Valóban ennyi mindenre jó a krioterápia? Milyen panaszok esetén érdemes alkalmazni és/vagy javasolni a páciensnek, milyen formában és milyen gyakorisággal? Nézzük, mit mutatnak a tudományos bizonyítékok!
Minden olyan kezelést krioterápiának hívunk, amikor hideg alkalmazásával gyógyítunk. A legismertebb modern krioterápiás eljárások:
Bár nem célszerű összemosni az egyes eljárásokat, hisz nemcsak a kezelés időtartama, de az alkalmazott hőmérséklet, illetve a kezelt terület mérete (teljes test vagy lokális) is eltérő, mégis érdemes megvizsgálni, általánosságban milyen hatásmechanizmusokat tulajdonítanak a különféle hidegterápiáknak.
A hideggel történő kezelés esszenciája, hogy a rövid ideig (kezeléstípustól függően 1-2 perctől 8-10 percig) tartó rendkívül alacsony hőmérséklet egyfajta sokkot okoz a szervezetnek, amely igyekszik megvédeni magát a kihűléstől, így őrült védekezésbe kezd. A hidegsokk egyrészt csökkenti a bőr hőmérsékletét, ezáltal gyulladáscsökkentő hatást fejt ki, másrészt átmenetileg lelassítja az idegvezetést, így a fájdalomcsillapításban is szerepet játszik. Ez utóbbi igen hasznos az aktív terápia során, a fájdalom csökkenésével megnyílik az út a szabad mozgások, tehát a fájdalommentes mozgásterápia előtt.
Mindezeken felül a kezelés hatására szinte azonnal bezáródnak a hajszálerek, amelyek a terápiát követően újra megnyílnak, sőt, jól ki is tágulnak, s ez az erőteljes pumpahatás felpezsdíti a vérkeringést és elszállítja a vért (ezzel együtt az oxigént és a tápanyagokat is) a gyengébb vérellátású (pangó) helyekre is[1]. Bár az első két kezeléstípusnál alkalmazott mínusz 100 Celsius-fok sokak számára rémisztően hangzik, a kezelés általánosságban biztonságos, bár a kutatások jó néhány kontraindikációt említenek.
Nézzük meg tehát, hogy hogyan hatnak a különféle krioterápiás kezelések az egyes problémákra! Kezdjük a sportolókkal.
Egy összefoglaló közlemény[2] 99 kutatás eredményét feldolgozva arra a kérdésre kereste a választ, hogy vajon milyen módszer(ek) számít(anak) hatékonynak az edzések utáni regeneráció (izomláz, fájdalom- és gyulladáscsökkentés) segítésében. A kutatások a masszázs, a különféle kompressziós segédeszközök, a jeges fürdő/jégszauna, az elektrostimuláció, a stretching, illetve az aktív regeneráció (alacsony intenzitású tréning) hatását vizsgálták.
Az összefoglaló közlemény szerint a leghatékonyabb kezelés a masszázs és a jeges fürdő, de a kompressziós segédeszközök (bandázsok) használata is szignifikánsan hozzájárult az edzéseket követő regenerálódáshoz. Érdekes módon a többi, a kemény edzéseket követően rendszeresen és előszeretettel alkalmazott terápia (elektrostimuláció, stretching és alacsony intenzitású edzés) esetében nem sikerült szignifikáns regeneráló hatást kimutatni (hogy a terhelést követően a nyújtás önmagában – tehát előzetes lazítás nélkül – miért nem igazi segítség, nos, erről részletesen beszélek a Gerinctréner és a Fasciatréning képzésen. Ez a metaanalízis is alátámasztja, hogy azok a kezelések segítik leginkább a regenerációt, amelyek elsősorban lazítanak).
Egy másik összefoglaló közlemény[3] a jeges fürdő hatékonyságát vizsgálta szintén a sportolást követő regeneráció során, különös tekintettel az izomláz (DOMS) csökkentésében betöltött szerepére. Arra a kérdésre is választ keresett, hogy a kezelés során vajon mi számít optimális vízhőmérsékletnek és időtartamnak. A rendelkezésre álló bizonyítékok azt mutatják, hogy a jeges fürdő bizony alkalmas az izomsérülések kezelésére, és a 11-15 perc közötti, 11-15 Celsius-fokos vízben történő merülés bizonyul a leghatékonyabbnak.
Úgy tűnik tehát, hogy a krioterápia hatékony regeneráló módszer, de vajon melyik eljárást érdemes választani? Egy 2017-es tanulmány[4] a jeges fürdő és a jégszauna hatását hasonlítja össze a sportolás utáni regeneráció során. A kutatók az eredmények fényében arra a következtetésre jutottak, hogy a jeges fürdő hatékonyabb a jégszaunánál a regeneráció elősegítésében/gyorsításában. A jeges fürdővel kezelt résztvevők 72 órával az edzést követően jobb sportteljesítményt nyújtottak (ugrás), 24-28 órával az edzést követően kisebb mértékű fájdalmat tapasztaltak, és általánosságban gyorsabban regenerálódtak, mint a jégszaunázó résztvevők.
Számos kutatás foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy vajon hatékony-e a sportversenyek, mérkőzések előtt, vagy azok szünetében a hyperthermiás (túlmelegedett) sportoló hűtése, hisz a fizikai megterhelés (edzés/versenyzés) magas külső hőmérséklettel kombinálva komoly stresszhatást jelent az emberi test számára, tehát befolyásolja a sportteljesítményt is.
Egy metaanalízis[17] a rendelkezésre álló kutatások összevetésével azt vizsgálta, hogy a krioterápia hogyan befolyásolja a sportteljesítményt. A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy az aerob sportok (viszonylag csekély vagy közepes erőkifejtést igénylő sportok) esetében a verseny előtt, vagy annak szüneteiben végzett hidegterápia (jeges fürdő, hűtőmellény, nyakpárna stb.) pozitívan befolyásolja a teljesítményt, ugyanakkor anaerob sportok (intenzív erőkifejtést igénylő, a légzést erőteljesen felgyorsító sportok) esetében nem tapasztaltak pozitív változást. Az eredmények alapján azt is valószínűsítik, hogy az egyes hidegterápiás eljárások váltogatása, vagy akár egymással való kombinálása különösen hatékony lehet a teljesítményfokozás szempontjából.
Sportolók esetében, tehát úgy tűnik, kifejezetten hasznos lehet a megfelelően megválasztott, szakszerűen alkalmazott hidegterápia. Vajon „átlagemberek” esetében is hasonló eredményeket kapunk?
A krioterápiát számos reumatológiai betegség (rheumatoid arthritis, osteoarthritis, spondylarthritis, fibromyalgia) terápiájában alkalmazzák tüneti kezelésként. Nem véletlen, hisz magas szintű bizonyítékok mutatják fájdalomcsillapító[7], izomlazító, érösszehúzó, gyulladáscsökkentő és antioxidatív hatását[8-10]. Csökkenti az ízületen belüli hőmérsékletet (hypothermia)[11,12], márpedig a hypothermia (28–34 Celsius-fok) sejtszintű gyulladáscsökkentő hatását több kutatás is igazolja[13,14].
Számos szolgáltató ajánlja a krioterápiás kezelést a testsúlycsökkentés elősegítésére arra hivatkozva, hogy a hideg felpörgeti az anyagcserét, hisz a szervezetnek keményen kell dolgoznia annak érdekében, hogy melegen tartsa saját magát. A jégszaunában állítólag akár 1000 kcal-t is elégetünk egyetlen kezelés során.
Nos, egy kutatócsoport utána kívánt járni az állítólagos „zsírégető” hatásnak. Tanulmányukban[5] a jégszaunázás testsúlyra és testösszetételre gyakorolt hatását vizsgálták. Sajnos csalódást kell okoznom a fogyókúrázóknak: a 10 alkalmas kezelést követően nem találtak szignifikáns különbséget a kezelés előtti állapothoz képest sem a testsúly, sem a testösszetétel vonatkozásában.
A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a jégszauna ugyan pozitív hatást gyakorol a testi-lelki jóllétre, oldja a feszességeket/feszültséget és szerepet játszik a fájdalmak csökkentésében, a súlycsökkentés terén azonban nem bizonyítható a hatásossága.
Egy metaanalízis[6] a jégszauna lipidháztartásra gyakorolt hatását vizsgálta. Az elemzés készítői 7 kutatás eredményeit összevetve megállapították, hogy a jégszaunázást követően szignifikásan csökken a triglicerid-, a teljes koleszterin- és az LDL ("rossz") koleszterinszint. Érdekességképp kiemelték, hogy alacsonyabb BMI mellett a jégszauna jelentősen nagyobb csökkenést okozott a koleszterin- és trigliceridszintben.
Egy 2008-as kutatás[15] szerint a hidegterápia a stressz és a depresszió elleni harcban is szerepet játszhat, jelentősen csökkentheti ugyanis a szimptómákat. Egy másik, szintén 2008-ban publikált kutatás[16] pedig az ekcéma elleni küzdelemben tulajdonít potenciálisan komoly szerepet a krioterápiának.
Összességében tehát erős bizonyítékok mutatják, hogy a krioterápia valóban komoly segítséget nyújthat a sportolók és az átlagember számára is, elősegíti az edzések utáni regenerációt, szerepet játszik a teljesítmény javításában, hatékony segítség a mozgásszervi betegségek kezelésében, illetve a zsírháztartás helyreállításában, tehát érdemes lehet beilleszteni a kezelési tervbe, legyen szó akár sportolókról, akár mozgásszervi vagy más problémákkal rendelkező páciensekről. A kilókat – legalábbis közvetlenül – azonban sajnos nem olvasztja le rólunk.
